Magyarországi Borrendek

Európa országaiban már a középkorban alakultak bor(lovag)rendeknek nevezett társaságok, melyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tűzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hűséggel, odaadással és mértékletességgel. A bor már ekkor is egészséges, egészségvédő italnak számított a számos betegséget okozó és terjesztő vízzel szemben.

A Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége, az FICB (Federation Intenetionale des Conferies Bacchiquées) az 1960-as években alakult, Párizs központtal. Az alapítást belga és francia polgárok kezdeményezték.

A szándék a már stabilizálódott európai polgárság élni akarását, pozitív életérzését és talán a háborús emlékek elfelejteni vágyását is tükrözte. A bor szeretete, tisztelete az élet minőségének már azon régiójában található, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.

A két kezdeményezőt egyre többen követték. Amikor Magyarország 1978.-ban csatlakozott az FICB-hez, már tagjai között találta az Egyesült Államokat, Kanadát, Angliát, Olaszországot, Spanyolországot, Svájcot és Hollandiát. Portugália borrendjei csatlakozása után legutóbb Magyarország támogatásával került sor Ausztria borrendjeinek felvételére. Osztrák barátaink Szlovéniában is alapítottak egy tagozatot, így a nemzetközi szövetség aktuális létszáma 13 ország közel 100 borrendje, több ezer taggal.

A borrendek alapvető célja egy-egy borvidék, termőhely, illetve a bor hírnevének, minőségének védelme, emelése. Mintegy összekötik a szőlőtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyományival és a bort fogyasztóval. A kulturált borfogyasztás zászlóvivői, e1kötelezetjei, nagykövetei. Tagjai a borlovagok igényességükkel, jó értelemben vett kérlelhetetlen szigorúságukkal, tekintélyükkel nagyban hozzájárulnak az általuk képviselt vidék borainak minőségvédelméhez, hírnevének elmélyítéséhez. Kevés szakma mondhatja el magáról, hogy egy ilyen múlttal, hagyományokkal, külsőségekkel működő szervezet áll mögötte, küzd érte a civil társadalom részéről, ahol szinte minden foglalkozás képviselve van, magas képzettségű és műveltségű tagokkal.

A borrendek régen és ma is termelőkből, gazdákból álltak össze, tömörültek borrendi egyesületekbe. Megalakulásukat gazdasági érdekek is motiválták, a minőségvédelem, a technológia fejlődése, a borrend nyújtotta reklám és marketing lehetőségek kihasználása révén az értékesítés, a forgalom növelése érdekében.

A borrendek önként vállalt céljaik megvalósulásáért minden lehetőséget megragadnak. Baráti társaságot, összetartó közösséget alkotva elsősorban működési körzetükben próbálják céljaikat megvalósítani. Saját belső életük, ceremóniájuk, és nem utolsó sorban külső megjelenésük felhasználása mellett előadásokat, borbemutatókat tartanak, kiállításokon, borversenyeken, fesztiválokon vesznek részt. A borrendek által szervezett nyilvános, színpompás felvonulások, avatási ceremóniák, ünnepi rendezvények több ezer, néha több tízezer néző előtt zajlanak. Hasonlóan látványosak az évente más-más országban szervezett nemzetközi kongresszusok programsorozatai is.

Magyarországon az első borrend 28 éve, 1976-ban alakult meg Baján, PAX CORPORIS néven. 1989-ben már 13 borrend működött hazánkban, ezek alakították meg a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségét. A szövetségnek jelenleg 34 tagja van, de további számos borrend és borbarát egyesület működik az országban és várja a szövetségbe történő felvételét.

Minden borrend sajátos díszes öltözékkel, lánccal, emblémával, címerrel és zászlóval rendelkezik. Külsőségeikben a középkori lovagrendi hagyományokra támaszkodnak, legendájukat, ceremóniájukat az általuk képviselt borvidék, térség történelmi kulturális szokásai, néprajzi és szakmai hagyományai, múltja alapján alakítják ki. Nevük utalhat a terület régi nevére, a tájegység nevére, egy-egy neves szülöttükre, egy-egy tárgyi emlékre, egy neves szakemberre. Díszes öltözetüket, kellékeiket is ehhez kapcsolódva tervezik meg és készítik el. Maguk határozzak meg működési rendjüket, ünnepeiket, ceremóniájuk rituáléját és zászlós borukat. A zászlós bor a tájegység legjellegzetesebb, leghíresebb és legjobbnak ítélt bora. Lehet egy állandó fajta, lehet egy cuvée, lehet egy, évente házi borversenyen kiválasztott bor, a legfontosabb, hogy kiváló minőségi, és a borrendet és borvidéket reprezentá1ó bor legyen.

A borrendek saját szabályzatuk alapján, ünnepi ceremónia keretében avatnak új tagokat. Ezt természetesen megelőzi egy sikeres próbatétel. Ennek során a jelöltnek valamilyen a borhoz, borvidékhez kapcsolódó gyakorlati feladatot (pl. lopózás, borospalack kinyitása, borkiválasztás) kell végrehajtani, néha ezekhez a térséghez kapcsolódó szakmai, néprajzi - elméleti kérdés is társul. A sikeres próbatétel után a borrendre és annak zászlós borára történő eskütétel következik. Majd a nagymester a borrend jelképét jelentő eszközzel (kard, lopó, bot stb.) az új tagot a rend tagjává avatja.